Némi előítélettel mentem Szentendre felé, a Városi Közösségi Közlekedést bemutató gyűjtemény új időszaki kiálításának a megnyitójára. Már a neve sem a régi, ugyanis a tömegközlekedés szó már nem dívik, helyette erősíteni kell a népben, hogy nem egy massza, hanem közösség, ami már egy fokkal civilizáltabb. Nem igaz?

              Gondoltam, ahogy a cég szervezi az életét, a múzeuma sem lesz európaibb. Amikor megláttam a kígyózó sort a bejárat előtt, beigazolódni látszottak a félelmeim. Családok csomó kiskölyökkel, ráadásul a Volánbusz több járata menetrendszerűen a tömeg (bocsánat, még nem érett be nálam a közlekedési vállalat népnevelése) mellett araszolt el, mire az apukák csak úgy dobálták le nyakukból a jövő villamos -és buszvezetőit nehogy elsodorja őket egy Volvo külső tükre... vagy miegymás. A következő jobbos a BKV-től a jegypénztárnál igyekezett arcomba kúszni: mutattam a mamikáknak a meghívómat, hogy Veterán újság, meg minden. Hiába. Ehelyett mit kapok, mit kapok: Micsoda, az meg mi?, jó akkor egy jegyet kérek, hogy ne tartsuk fel itt a sort, meg a vérszomjas anyukákat, akik nyálcsorgatva, reszketve figyelték a műveletemet. Kaptam szép kék karszalagot - csak sima papír, mint bármely fesztiválon - szép hostesslányoktól. Na bentvagyok, 11 óra 20 perc, csak fél órát álltam sorba. Ez annyira nem gáz. A 11-re hirdetett megnyitóval megvárták a látogatók nagy részét, de aki esetleg lemaradt róla, az sem veszített sokat. A Miss BKV szépségverseny díjkiosztója is most volt, érdekesség, hogy egyikük sem a CÉG-nél dolgozik, de azért családtagok, a másik, mint minden szépségversenyen, soha nem a legszeb nyer. Pont.

              Amiért végül érkeztem, megkaptam: időszaki kiállítás, amely a 40 éves vállalat történetét mutatja be a Modellkiállítás helyén. Elsőként a főműhelyek, majd a villamos, a busz, a HÉV és a hajózás összevonásával 1968. január 1-jén jött létre a Budapesti Közlekedési Vállalat. A korabeli fotók, filmek, kiállítási tárgyak (értsd: kalauz, ellenőr vállapok, karszalagok, egyenruha, kiadványok) mind a BKV tulajdonát képezik.

A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársai pedig a kiállítás informális részében, vagyis a szövegek megírásában és a molinók elkészítésében jeleskedtek. Egyszerű, jól kezelhető a bemutató, amúgy nem olyan óriási, de érdekes koncepción alapul. Budapest nagyobb pontajainak (Moszkva tér, Batthyányi tér, Baross tér, Nyugti tér, Boráros tér, A budai hegyek, Margitsziget, Őrs vezér tere, Clark Ádám tér, Deák Ferenc tér, valamint a hátország, vagyis a javítóműhelyek) fejlődésén keresztül mutatja be a közlekedési társaság múltját és jelenét. Családi programnak szép volt, hogy ilyen hülyén fejezzem ki magam.

A gyerek mindenre felmászik, vadul rázza a különféle vilingerek különféle csilingelőjét, addig apukát és anyukát szórakoztatja Trabarna, a 4 Four Dance és a Four Fathers. A kiállítás egyébként október 31-ig látható.

Az ünneplésre a CÉG kíméletlen anyagi helyzete, az igazgatóváltás, a járatritkítás és a hétfői sztrájk vetett elég nagy szurkos, ragadós árnyékot a la hongrie...