Persze az ember azt gondolná, hogy skodaország mennyország, meg hogy az itthoni börzéken minden olyan drága, és majd Brnoban mindent meg lehet venni fillérekért. Na ez nagyon nem így van, legalábbis az esetek többségében. 1400 cseh koronával a zsebemben mondjuk nem is ugrálhatok, de csak pár csicsát akartam venni az Octavia Superemre. Például a hátsó lökhárító középső eleme már menthetetlen, gondoltam beszerzek egy használhatót.

A nem kis alapterületű kirakodást végigmustrálva találtam legalább hat darabot. Különféle állapotban, volt köztük eredeti, amelyet kályhaezüsttel védtek meg a későbbi rohadástól, volt kicsit rozsdás, de újszerű és természetesen utángyártott, csillivilli is. Ha már a másolatokról esett szó, abból volt minden mennyiségben, a Jawa gyár krómozója még fénykorában sem ontott magából ennyi ragyogó kipufogót, mint most a kisipari bádogosok. Természetesen a csillogást meg kell fizetni, de könyörgöm azért mértékkel.

              Történt ugyanis, hogy a fent említett házikrómozott lökösdarab 400 koronát kóstált. Ez ugye 4000 forint, nem pénz érte. Na, de az egyik standnál a waskostetdasra csak annyit felelt az eladó, hogy fünftausend (5000 cseh korona=50 ezer HUF) ugyanazért az alkatrészért, jó utángyártva, krómozva. De akkor is! Kétszer kérdeztem vissza, felírtam az általam vélt 500 koronás árat egy fecnire, gondolván keveri a nyugati nyelveket, ehelyett úgy a szemembe röhögött, én meg azzal a lendülettel húzottam félre a kapzsiság többtonnás szerelvénye elől, ahogy azt illik. A világ csúfjának éreztem magam, hogy volt pofám 500 koronás tételnek gondolni a talán fehérarannyal futtatott, hajlított 2-es lemezt. Tisztesség, becsület... Szegény magyar cselédet nem tudta bepalizni a kis Karel, de biztos voltak olyanok, a messzi nyugatról, akik gondolkodás nélkül megvették volna, mert szép, nincs vele munka oszt jóvan. Én kérem szeretek dolgozni, pont. Megvettem négyezer forintért, otthon van Kromofag, talán hatezerért újrakrómozzák, és van egy eredeti lökösöm, 10 ezer forintból, vagyis az egyötödéből. Karel meg csak várja az orjót a nyugattól. Kicsit mint itthon, kicsit mint régen, és még mindig...