SPORTOS kivitelű koncepció; TELJESÍTŐKÉPES a használatban; KORSZERŰ a vonalvezetésben és a hajrában - olvashatjuk a Simson S50 kismotorkerékpár kezelési útmutatójában. Ennek ellenére, mint ahogy majd látni fogjuk, néhány hazai szakember módosította az eredeti konstrukciót.
A fent említett dicső jelzők az NDK reklámszakembereinek szellemességéről tesznek tanúbizonyságot, akik a bő harminc év távlatából nézve nem sokat tévedtek. Ugyanis sokan használtuk és használjuk ma is az IFA Kombinat kétütemű remekeit és tudjuk, hogy elnyűhetetlen szerkezetekről van szó, ezért nagyon cáfolni nem lehet a már-már ódai bevezetést. A 70-es évek elején robbant be K-Európa köztudatába a suhli kétkerekű gyár S50-es típusa, amely azóta is a tizenéves suhancok első motorja, horgászok, erdőjárók, falusi emberek közlekedő eszköze. Az első körbe tartoztam én is ezelőtt tíz éve, hadd gyakoroljon a gyerek címszóval. Sorolhatnám végeláthatatlanul, hogy mi mindenre használták a Simsont, de eme szavak halmaza nem erre rendeltetett. Inkább arra, hogy szeretném közre adni az Autó-Motor 1979 májusában megjelent cikkének tömör lényegét, amely egy érdekes házi megoldással kényeztette el a korabeli olvasókat és kismotor tulajdonosokat. Egy olyan átalakítással állt elő Lovas János és öccse László, amely a gyár szakembereit is meglepte volna. A két szaki ugyanis vízhűtésessé varázsolta a direkthűtéses blokkot. Nemes egyszerűséggel alumínium lemezzel vették körbe a hengert, méghozzá úgy - a fotókon is jól látható - hogy a leömlő- és a kipufogócsonkot is körbe forrasztották, így a tömítési gondokat is sikerült kiküszöbölniük. Hűtőként egy FIAT 850-es fűtőradiátorát használták, amely flexibilis csövekkel kapcsolódik a hengerhez.
Maga a hűtés termoszifonos elven működik, azaz a hideg-meleg víz áramlása hűti a motort. A rezonálás csillapítása érdekében a hűtőkitámasztó rudak gumibetéteken keresztül kapcsolódnak a hűtőhöz. A vízhűtésnek köszönhetően, idézem: „az amúgy sem harsány hangú motor suttogásával szinte a villanymotorokat utánozza, és a „cég“ szerint a szokásosnál picivel gyorsabb lett.“ A másik érdekes és a gyári kiviteltől eltérő megoldás az első keréknél alkalmazott hidraulikus tárcsafék, amelynek főfékhengerét a kormányon helyezték el. Természetesen házilag gyártották a munkahengert is, bár erős kötödés mutatkozik a valószínűleg mintául szolgáló Yamaha fékrendszeréhez. A gyárinál sokkal igényesebb kivitelen króm borítja a sárvédőket, a láncvédőt, amely filigránabb és egyszerűbb lett, a motorkerékpár hátsó traktusa is modernebb, sportosabb kialakítást kapott. Arról sajnos nem közöl információkat a lap, hogy valójában mennyire volt jobb konstrukció a Lovas-féle motor a gyárinál, azt viszont láthatjuk, hogy az elmés megoldások és az egyéni kialakítások mindenképpen egy vonzó, jövőbe mutató járműről tesznek tanúbizonyságot. Az adott korszakra értem a modernségre való törekvést! Ha esetleg valakinek ismerős a motor, esetleg a készítője és netalántán tud róla valamit, írjon!